ÖTÖD
ÖTÖD, (öt-öd) osztószám. tt. ötöd-öt, harm. szr. ~e. 1) Sorozatra osztó, pl. első, másod, harmad, negyed, ötöd fejezet valamely könyvben, mint régiesen irták. Ez értelemben mai divat szerént rendesen fölveszi az ik toldalékot: ötödik, kivált pedig, midőn az illető névtől elszakasztva, vagy utána áll, pl. Ezen pohárbor volt az ötödik, melyet kiittál. A jelesek között ő az ötödik. 2) Részekre osztó. Ötöd rész, ötöd fél, mely négy egészet és egy felet jelent. 3) A magam, magad, maga visszaható névmással oly egészet mutat, mely négyre és egyre van osztva, pl. Ötöd magával van, am. négyen vannak, kikhez ő, mint ötödik járul. – Mint osztott rész főnév gyanánt is használtatik, s jelent valamely öt részre osztott egészből egy részt, pl. a rénes forintnak ötöde tizenkét régi, az osztrák forinté húsz új kr.; húszból egy ötöd négyet teszen.
