ÖTLIK
ÖTLIK, (öt-l-ik) k. m. ötl-ött, htn. ~eni. 1) Valamibe beleakad, beleütődik, belenyomúl. Tüske ötlött a lábába. Általötlött szivén a kegyes tőr. (Szabó D). 2) Lövellik, ömlik. A forrásból ötlik a víz. Ez értelemben öttlik a az ött azaz, önt szóból származott. V. ö. ÖT, ige. 3) Átv. ért. mondjuk eszméről, gondolatról, midőn elménkben mintegy fölvillan, v. beleakad, vagy pedig általán érzéki tárgyakról, midőn észrevehetőleg hatnak ránk. Furcsa gondolat ötlött eszébe, fejébe. Sok gondolatok ötlenek elmémbe. (Szabó D.). Úgy annyira szivébe ötlött, hogy el nem felejtheti. (Ugyanaz). Megötleni áthatólag. Ezen hír egész lelkemet megötlötte. (U. a). Egyszerre szemébe ötlött a tenger.
Ezen igének 1-ső és 3-ik jelentésében alapfogalom az ütődés, s gyöke egy az ut igével, mintha volna: utlik. Ez értelemben mind képzésre, mind alapértelemre rokon hozzá a botlik, mely szintén ütődést, és törzsöke bot ütőeszközt jelent; ily fogalmi és hangi viszonyban állanak a latin batuo, és baculus (batulus), továbbá a franczia battre és baton stb.
