ÖSZVEVON
ÖSZVEVON, (öszve-von) ösz. áth. Jobb hangzással: összevon. Egymástól távol levő holmit úgy von, hogy egymáshoz közeledjenek, egy egészet képezzenek, szükebb helyet foglaljanak. Csáklával a csónakokat, gereblével a szénát összevonni. A vitorla szárnyait összevonni. Átv. magát összevonni, am. magát meghúzni, öszvehúzni, öszvegugorodni; erkölcsi ért. müködésének szükebb kört szabni, magát megalázni.
