ÖSZVEVESZ
ÖSZVEVESZ, (öszve-vesz) ösz. önh. Jobb hangzással: összevesz. Nyilt e hangzóval, mely tájszokásilag é (vész), am. egymás ellen haragra gyulad, perbe, verekedésbe keveredik, egymásba kap. Összevesztek a konczon. A házsártos ember hamar összevesz. Itt a vesz igében az sz a gyökhöz tartozó hang, miért tehetőben, veszhet; ellenben, midőn a věsz átható cselekvésre vonatkozik, az sz hang képző, s gyöke vě, melyből: věhet, větet, vét, věend származnak. V. ö. VESZ, önh. és VĚSZ, áth.
