ÖSZVEÜT
ÖSZVEÜT, (öszve-üt) ösz. áth. és önh. Valamit, egy másikkal ütés által érintkezésbe hoz. Öszveütni az áldomáspoharakat. Üssük öszve kelyheinket. (Bajza). Öszveüti a bokáját. Fejeiket öszveütik, am. titkolódzva beszélnek. Két réztányért öszveütni. Önhatólag, öszveütni valakivel, am. vitába, verekedésbe keveredni.
„Öszveütnek nyúlt dsidákkal,
Szivdöbbentő roppanással.“
Szivdöbbentő roppanással.“
Vörösmarty.
E két dolog öszveüt, am. bizonyos tekintetben megegyezik, pl. egy időre esik, öszvefüggésben van. A tanuk vallomásai öszveütnek. V. ö. ÜT.
