ÖSZVEMEGY
ÖSZVEMEGY, v. ~MEGYEN, v. ~MÉN, (öszve-megy, v. ~megyen, v. ~mén) ösz. önh. 1) Távolodási irányban haladva bizonyos helyen többed magával megjelen. 2) Átv. ért. valamely testnek tágan álló részei szükebben öszveszorulnak. A megáztatott posztó, bőr öszvemegy. A soványodó, az öregedő ember teste öszvemegy. Különösen a folyadék részei öszvehegednek, megalusznak. Öszvemegy a tej, tejföl. Átv. ért. (Id. Mándy Péter szerént) tájdivatosan am. megbukik.
