ÖSZVELŐ
ÖSZVELŐ, v. ~LŐDÖZ, v. ~LÖVÖLDÖZ, (öszve-lő, v. ~lődöz, v. ~lövöldöz) ösz. áth. 1) Sok lövést téve minden oldalról megrongál valamit. Öszvelőni, v. lődözni, v. lövöldözni a sánczokat, várfalakat. 2) Lövés által sok zsákmányt, illetőleg vadat szerez öszve. A hajtóvadászok öszvelődöztek száz nyulat. 3) Önhatólag, többen egy czélra lőnek, egy tárgyat, pontot találnak. Öszvelődöznek az ágyusok, midőn kétfelől kereszttűzbe veszik az ellenséget.
