ÖSZHANG
ÖSZHANG, ösz. fn. 1) A zenészet s énekmüvészetben több hangnak bizonyos arányu viszonya egymáshoz, melynél fogva az érzékekre többé-kevésbé kellemesen hatnak, s az illető müvészet szabályaival megegyeznek. Különbözik az öszhangzat, mely több öszhangot foglal magában, s mely idegen nyelven: harmonia, az öszhang pedig csak Accord; de a ,hangzat’ magában szintén megfelel az ,Accord’ szónak. V. ö. HANGZAT. 2) Átv. ért. eszmék, isméretek, elmeművek, szépművek tulajdonsága, melynél fogva a maguk nemében kellő egészet képeznek, öszveillenek. Ezen értelemben megfelel az idegen ,harmonia’ szónak.
