ÖRVEZ
ÖRVEZ, (ör-v-ez) áth. m. örvez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Örvvel ellát, örvet köt valamely állat nyakára. Ebeket, komondorokat örvezni. Átv. ért. valóság helyett, vagy ennek eltakarására bizonyos külszint állít elé, a dolgot mintegy körülhálózza. Alattomos szándékát, terveit, czéljait holmi kifogásokkal, álszinnel örvezi. V. ö. ÖRV.
