ÖRVÉNY, (1)
ÖRVÉNY, (1), (ör-v-ény) fn. tt. örvényt, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Sebes mozgásu, csiga- vagy köralaku forgás, melyet különösen a víz, vagy levegő, illetőleg szél, bizonyos pont körül képez. Továbbá azon kerek mélység, melyben a víz ilyképen forog. Az örvény besodorja a vízen úszó testeket, csónakot. Az örvényes levegőt köz nyelven forgószél-nek mondják, valamint a vízörvényt máskép: forgó-nak. Átv. erkölcsi ért. bonyolodott kedélyi, lelki, erkölcsi állapot, mely bizonyos erőszak által mintegy elsodortatik. Szenvedélyek, bünök örvényébe merülni.
Gyöke a köralakot jelentő ör, törzsöke örv, s alapfogalom benne a fogyás, keringés, tekergés, és mint ilyenhez rokonok a csagataj irvam (forgás; örvény); latin vortex, vorago, vortit; továbbá: gyrus, gurges; német Wirbel; tót wir, és wrátíti (fordítni) stb.
