ÖRŰL
ÖRŰL, ÖRÜL, (ör-űl) önh. m. örül-t. Kedélyét azon kedves érzet izgatja, melyet örömnek nevezünk. V. ö. ÖRÖM. 1) Tulajdonító ragu viszonyneveket vonz. Örül életének, az ajándéknak. A gyermek örül a játéknak. Örül, mint vak kígyó a fiának. (Km.). Örül, mint koldus a fényes garasnak. (Km.). Örül neki, mint tót a pogácsának, mint Oláh Geczi a félszemének. (Km.).
„De bármily nagy vesztesége,
Örülj csonka mátkádnak.“
Örülj csonka mátkádnak.“
Kisfaludy S.
Ezen igéről igen számos népies közmondás létezik. Öszvetéve: megörül. 2) Állapító ragu viszonynévvel am. folytonos örömet érez valami fölött. Más szerencséjén, boldogságán örülni. Felebarátod kárán ne örülj. Azon örül leginkább, hogy... Örülök rajta, hogy... 3) Különösen a társadalmi nyájasság, szivesség, vonzalom, szeretet érzelmeinek kifejezésére használtatik. Örülök, hogy szerencsém van, hogy tisztelhetem. Örülök, örvendek. A lelkem is örül bele, midőn.... Szivemből örülök.
