ÖNTÖZŐ
ÖNTÖZŐ, (öm-t-öz-ő) mn. tt. öntöző-t, tb. ~k 1) Aki öntöz. Öntöző napszámosok a kertészeknél. Virágait öntöző leány. 2) Amivel öntöznek, mely értelemben a viszonynévvel öszvetett szót alkot. Öntözőedény, öntözőlapát, öntözőkanna. Használtatik egyszerüen is főnév gyanánt. Bádogból készített öntöző. 3) Minthogy hazánkban, kivévén túl a Dunán, husvéthetfőn és kedden a fiatalság öntözködni szokott, innen öntöző hétfő am. husvéthetfő, midőn a legények a leányokat, öntöző kedd, am. husvétkedd, midőn a leányok öntözik a legényeket.
