ÖNAKARATÚ
ÖNAKARATÚ, v. ~ARARATU, (ön-akaratú) ösz. mn. 1) Ki saját meggyőződése, vagy belső ösztöne által, nem másoktól erőtetve, határozza el magát valamire; tetteiben független, szabad. 2) Hibás értelemben, nyakas, makacs, fejes, ki akkor is saját esze és ösztöne szerént cselekszik, midőn indokai hibásak, alaptalanok; ez utóbbi értelemben egyszerüen: akaratos.
