ÖMLENG
ÖMLENG, v. ÖMLĚNG, (öm-öl-ěng) gyak. önh. m. ömleng-tem, ~tél, ~ětt, htn. ~ni, v. ~eni. Egy értelmü az ömledez igével. A gyakorlatos eg képző nagyobb hatásul n hangot vesz közbe, mint a merěng, terjěng, tátong, szállong, hajlong, az egyszerübb ömleg, mereg, terjeg, tátog, szállog, hajlog helyett. Mivel pedig a gyakorlatos g szabályszerüleg o, ě, ö hangzók valamelyikével jár: innen a fennemlített ige is helyesebb ejtéssel: ömlěng, v. ömlöng, nem pedig nyiltan: ömleng; ámbár ez utóbbi általánosabb divatu.
