~ÖM, (2)
~ÖM, (2), 1) tárgymutató igerag, a jelentőmód jelen idejének egyesszámu első személyében, hangrendi változattal: ěm, om, pl. öl-öm, üt-öm, lel-ěm, néz-ěm, dob-om, lát-om; 2) első személyi birtokrag az egyesszámban, változattal: ěm, em, am, om, pl. bőr-öm, szěm-ěm, fej-em, nyak-am, csont-om. V. ö. SZEMÉLYRAG.
