ÖLTÖZIK
ÖLTÖZIK, (öl-t-öz-ik) k. m. öltöz-tem, ~tél, ~ött, par. ~zél. Széles ért. ruhákat, több ruhát vesz magára, honnan: felöltözik am. a szokott viseletü ruhadarabokat magára veszi, pl. fehérruhát, mellényt, nadrágot, lábbelit, öltönyt stb. Divatosan, régiesen öltözni. Midőn az öltözet bizonyos állapotnak jelét viseli, az állapotjelentő szó tulajdonító ragot vesz föl, pl. álarczos bálban töröknek, czigánynak, királynak, parasztnak öltözni. Papnak, apáczának beöltözni. Átv. ért. szokott alakját másra változtatja, új alakot vesz föl. A természet az év változásai szerént más-más szinbe öltözik. A fák tavaszszal zöld szinbe öltöznek.
