ÖLNYI
ÖLNYI, (öl-nyi) mn. tt. ölnyi-t, tb. ~ek. 1) Ami folytonos hosszusági, vagy szélességi, vagy magassági irányban egy ölre terjed. Ölnyi magas ember, fal. Ölnyi magas (mély) víz. Ölnyi széles ajtó, ablak. Három ölnyi szélességü köz, szoba. Ezer ölnyi utat tenni. 2) Több irányban együttvéve: négyszög-ölnyi tér, koczkaölnyi föld, víz, kő.
