ÖLDÖS
ÖLDÖS, (öl-d-ös) gyak. áth. m. öldös-tem, ~tél, ~ött, par. ~s. Gyakran, egymás után többeket öl. Valamivel szükebb terjedelmü cselekvést fejez ki, mint az öldököl, mert ebben hármas, amabban csak kettős képző van. Alakra hasonló a fogdos, kapdos, nyeldes, csipdes, lökdös, bökdös igékhez stb. Hogy mindezekben a d szintén gyakorlatra vonatkozik, mutatják a bököd, lököd, csiped igealakok, melyek szerént az öldös, bökdös, lökdös, csipdes stb. annyi mint: ölödös, böködös, löködös, csipedes stb. Az ös képzővel egy, t. i. gyakorlatos értelmü, az öz, úgymint: öldöz, bökdöz, lökdöz, csipděz stb.
