ÖDÖNG
ÖDÖNG, (öd-ön-ög) gyakor. önh. m. ödöng-tem, ~tél, ~ött, htn. ~ni, v. ~eni. Tunyán, térdeit öszvehajtva, vagy kétoldalra dűlöngőzve lépdegel. Ez igében az n oly közbevetett hang, mely a képző értelmét némileg neveli, öregbíti, mint: bolyong, tátong, dülöng stb. igékben is, tehát egyszerübb gyakorlatos alakja ödög, s gyöke öd, mely lágyítva megvan a rokon értelmü őgyeleg, megnyujtva őgyeleg igében.
