ÓVAKODIK
ÓVAKODIK, (óv-a-kod-ik) k. m. óvakod-tam, ~tál, ~ott. Attól, akit, vagy amit magára nézve veszélyesnek, károsnak, szóval rosznak gyanít, távol tartja magát, vagy úgy cselekszik, hogy az ne lehessen ártalmára. Távolító ragu viszonyneveket vonz. Óvakodni a gyanus embertől, a veszélytől. Óvakodni a bünre vezető, ingerlő alkalmaktól. „Óvakodjunk, hogy oly ballépéseket ne tegyünk, mik a népnek, mely tőlünk a renddel párosult szabadság áldásait várja, a végtelen zavarok és anarchia átkát hoznák nyakára.“ Deák Ferencz. Hogy ezen igében alapfogalom a távozás, távolra menés, onnan is kitetszik, mert a vele rokonértelmű tartózkodik, gyöke tart szintén am. megy, pl. Budának tart, és: tartok tőle. Ezen igében és származékaiban a gyökhangzót azért ejtjük ki inkább megnyujtva, mint röviden, mert az utána következő hangzók rövidek. Egyébiránt elemszerüebben: ovakodik, ovakodás, ovakodó. L. Ó, ige.
