ÓNOS
ÓNOS, (ón-os) mn. tt. ónos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Ónnal bevont, megfuttatott, diszített. Ónos rézedények. Ónos fejü bot. 2) Átv. ónos eső, am. jeges eső; továbbá: ónossá lenni am. igen megijedni, a nagy ijedség miatt elkábulni. Ez értelemben a félelemnek sulyos, nehéz állapota teszi a hasonlat alapját.
