ÓLÁLKODIK
ÓLÁLKODIK, (ol-ál-kod-ik, vagy or-ál-kod-ik) k. m. ólálkod-tam, ~tál, ~ott. Magát alattomban megsunyva leselkedik, különösen a végett, hogy mást hatalmába keríthessen, kifoszthasson, megölhessen. A zsiványok az utak mellett ólálkodnak. A ragadozó vadak a sürüben ólálkodnak. Szelidebb ért. mondják emberről, ki azonegy helyen ácsorog, mit sem téve. Ez igében alapfogalom a leselkedés, megsunyás, mely rendesen a testnek meghuzása, lelapulása által történik; honnan egyik vélemény szerént gyöke azon ol, mely hangváltozattal al (infra, inferior); ebből lett alal v. alál v. olál (mint dob-ál, jár-ál, hál-ál, noha ezekben az ál képző igékhez járul; de lehettek eleinte emezek is: jár-al, hál-al); olal-ból ismét olalkodik v. olálkodik (= alálkodik). ,Leselkedik’ ige gyöke is az alacsony helyzetre vonatkozó le, miről l. LES. Hogy az al átváltozik ol-ra is, mutatja a régies alut, ma olt, halt általános divat szerént holt is, alsó-ból lett olcsó stb. Más vélemény szerént ,ólálkodik’ némely régi irók és kiejtés szerént: órálkodik, pl. Erdősinél: „Orálkodnak vala ő utánna.“ (Lukács XIV.); melyet or-tál származtatván, (oralkodik, vagy orálkodik) azt tenné: or módjára, vagy orozban leselkedik. Az or tag könnyen változhatott hosszuvá, mint ,órgyilkos’ szóban is.
