OTTHONOS
OTTHONOS, (ott-hon-os) mn. tt. otthonos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Otthon tartózkodó, magán életet viselő, ide-oda nem járó. Otthonos leány, házi nő. 2) Mint a nyilvánosnak ellentéte am. házias, a háznál szokásos. Otthonos eledel, viselet, illendőség. 3) Bizonyos helyen gyakran megforduló, valahová jártas. Ő sok háznál otthonos. Innen 4) átv. ért. bizonyos dolgokban, ismeretekben jártas. A legujabb kori irodalomban, valamint a régiben is otthonos férfi.
