OTT
OTT, (o-tt) helyhatárzó. Megfelel e kérdésre hol v. hon? Értelme: azon helyen, mely egy vagy több helyhez képest távolabb fekszik; ellentéte a közel helyre mutató: itt. Viszonyba lép általán minden helynévvel és helyhatározóval, pl. ott a városban, nem itt a falun; ott benn van, ott künn jár; ott fenn ül a dombon; ott lenn, ott alatt legel a völgyben; ott elül, ott hátul, ott jobbfelül, ott baloldalt. Vonatkozik időre is ,akkor’ vagy ,az időben’ helyett.
„Ott régi kaland jut eszibe a vénnek.“
„Ott férfi nyugodtan lát hadi készséghez.“
Arany János. (Buda halála).
Nyomatosság végett fölveszi a távolra mutató a hangot, ott a! öszvetéve és megnyujtva ottan, előtéttel amott, amott a, amottan, tájdivatos kinövésekkel: amottannag, amottannég; ottannag, ottannég; ottannak, ottannék, ottogyon; a Bécsi codexben ottogol is.
E szóban két fogalom van, ú. m. a távolságé, melyet az o képvisel. (V. ö. O, távolra mutató) és a helyiségé, melyet a tt fejez ki, valamint általán a helynevekben e kérdésre hol? pl. Győrött, Fehérvárott, Temesvártt, v. Temesvárott. Ugyan ezen képzővel alakultak e helyre mutatók: lent, fent, alant, künt, bent, mögött, hegyett, előtt, hosszant. Vas vármegyében a nép szájából még hallani: od volt, e helyett ott volt, miből azt lehetne gyanítani, hogy ehhez járult a t, és lett odt, ott. De valószinübbnek látszik, hogy a hely fölületére vonatkozó on a törzsök, s ebből lett on-t, ott, mint alan, alant, alatt; hegyen, hegyent, hegyett; fölön, fölönt, fölött; mögön, mögönt, mögött. Ezek: kün, ben, fen, len csak egy alakban léteznek: künt, bent, fent, lent, és nem: kütt, bett, fett, lett. Ama hasonlat szerént szintén valószinü, hogy ezek is: Fehérvárott, Győrött, Pécsett, elemezve: Fehérvár-on-t, Győr-ön-t, Pécs-en-t. V. ö. ODA.
