OSONT
OSONT, (os-on-t) önh. m. osont-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Jelentésére am. oson; a t csak toldalék, mint: illan illant, kukkan kukkant, horkan horkant, szókban. „A fejedelem második fia elosontván Bécsből.... tegnap előtt ide érkezett.“ (Mikes Kelemen törökországi levelei). Simai Kristófnál és Szabó Dávidnál ussant, ussint is.
