ORSZÁGOL
ORSZÁGOL, (or-szág-ol) önh. m. országol-t, v. országl-ott, htn. ~ni v. országlani. Felségi, fejedelmi hatalommal és czimmel uralkodik bizonyos ország, illetőleg polgári állam fölött. (Regnare).; „Es ur isten országl ő rajtok.“ Bécsi cod. (Micheas IV.). „Nabuhodonozor Assiriosoknak királa, ki országl vala Ninivének nagy városában.“ U. o. (Judith L).
„Most Buda országol, (mert ő vala közbül)
Atyja örökségén három fia közzül.“
Atyja örökségén három fia közzül.“
Arany. (Buda halála).
„Onnan Buda nyáját őrzi vala békén,
Szeliden országol húnok erős népén.“
Szeliden országol húnok erős népén.“
Ugyanaz.
