OROSZ, (1)
OROSZ, (1), fn. és mn. tt. orosz-t, tb. ~ok. 1) Széles államtani ért. az Oroszbirodalom polgára, lakosa. 2) Szorosb ért. szláv eredetü és nyelvü népfaj, mely Európának leginkább keletéjszaki részén lakik; népiesen: muszka, az Oroszbirodalom Moszkau nevü hajdani fővárosától. Ide tartoznak azon oroszok Lengyelhonban, Magyarországban stb. kik népies nyelven: ruthenok, russzinok, rusznyákok. Már őseinkkel sok orosz költözött hazánkba, kik véghelyekre örökül, vagy némely szolgálatokra alkalmaztattak, honnan Molnár A. szerént az orosz jelentett poroszlót (oroszló?), kapunállót is (satelles, janitor), s több helység mindkét magyar hazában neveztetett rólok, különösen a nyugoti határőrök főhelye Oroszvár. – Mint melléknév jelent orosz eredetüt, oroszhoz tartozót, arra vonatkozót stb. Orosz katona, pap. Orosz termények, áruk. Orosz korbács, kancsuka. Orosz hitü. Hazánkban vannak tiszta magyar ajkuak is, kiket oroszoknak hivnak, mert az orosz hitvallást követik.
„Tiszán túl, orosz pap is
Prédikál csak magyarul.“
Prédikál csak magyarul.“
(Népd.).
Törökül: orosz v. rusz, németül: Russe, Reusze; russisch; francziául: russe stb. Az ,orosz’ (rusz) név, mint mondják, a finnektől vette volna eredetét, a finnek Svédország lakosit rusczik-nak, és a svéd tengerpartot, honnan a warägiek, (kik a mostani Oroszbirodalom alapját megvetették) állításuk szerént jöttek, Roslagen-nek nevezvén. (Galletti J. G. A. Egyetemi világrajza. Átdolgozta Dr. Falk Miksa).
