ORCZÁTLAN
ORCZÁTLAN, (or-cz-a-at-lan) mn. tt. orczátlan-t, tb. ~ok. Átv. ért. oly emberről mondjuk, kinek erkölcsi érzékei eltompultak, kinek szemérme nincsen, ki nem szégyenli magát, ki a szemére lobbantott bünért szemeit le nem süti, arcza el nem pirul, szóval ki úgy viseli magát, mintha se szeme, se orczája nem volna. Orczátlan ringyó, kurafi. Orczátlan tányérnyaló, tolakodó. Orczátlan eb. Dorgáló és gyalázó kifejezéseink egyik legkeményebbike. Határozóként am. orczátlanul; l. ezt.
