ORÁLKODIK
ORÁLKODIK, (or-ál-k-od-ik) k. m. orálkodtam, ~tál, ~ott. Sándor István szerént am. leselkedik, utonállóskodik; hangváltozattal olálkodik, v. ólálkodik. Véleményünk szerént ennek gyöke az alattomosságra vonatkozó al, régiesen irva ol, valamint az egyértelmü leselkedik gyöke az alá mutató le, miszerént ólálkodik (= alálkodik) oly képzésü, mint a hálálkodik. Egyébiránt mint ,orálkodik’ az or (tolvaj) szóból is elemezhető l. ÓLÁLKODIK.
