OPÁL
OPÁL, fn. tt. opál-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. A kovák neme alá tartozó drágakő, jobbára tejszinü, de átmegyen zöld, sárga, vörös, kék szinekbe is, félig átlátszó, nem fölötte kemény, s a drága-kövek között egyetlen, melyet mint állítják, utánozni nem lehet. (Latinul opalus, görögül οπαλλιος, alkalmasint a szanszkrit upola után, mely követ, drágakövet jelent).
