ONDÓK
ONDÓK, fn. tt. ondók-ot, harm, szr. ~ja. A székelyeknél jelenti a gyapotfonó keréknek azon középfáját, melybe a húrt belehúzzák. Hogy e szót némi valószinüséggel elemezhessük, ide mellékeljük az ontok és ontora szók értelmezését is. Ontok-nak nevezik a takácsok azon fonalat, melyet az úgynevezett vetélő által a mellékbe öltenek (melyet Gyarmathy Sámuel a cseh ontek, illir vutek, cárniol votk, orosz usok szókkal rokonít); ez másképen: bélfonal. Ontora v. ontra jelenti azon behajtott varrást a pendelyen vagy gatyán, melybe a madzagot húzzák (mely másképen: korcz); továbbá a kádároknál a hordó csinján vagyis a hordó oldaldongáinak végén azon behornyolt rovatékot, melybe a fenékdongákat csiptetik, (melyet egyébiránt Dankovszki a szláv nyelvekben eléforduló vontor, útori, utor szókkal rokonít). Ezen értelmeket öszvehasonlítva az tünik ki, hogy e szók olyasmit jelentenek, amit valamibe vagy amibe valamit öltenek azaz: beleszúrnak, beleszorítanak és csakugyan a székelyeknél Kriza J. szerént ontok máskép: őtő, azaz: öltő; minél fogva, ha magyar származtatásukat megkisérteni szabad, véleményünk az, hogy e három szó eredetileg vékonyhangu volt. s gyökük ölt, v. öld, melyből fokozatosan így képződhettek, és alakulhattak által: ölt, öltő, ölték, olték, onték, ontok, t. i. beöltött fonal; öld, öldő, öldők, oldók, ondók, mibe a fonókerék húrját beleöltik; ölt, öltöl, öltölő öltöle, oltola ontola, ontora ontra, mibe a madzagot öltik, vagy a hordó fenékdongáit beszorítják. Hogy a vékony és vastag hangok nyelvünkben játszilag változnak, sok a példa rá, ú. m. önt ont, ontó öntő, omló ömlő, ós ős, gomb gömb, gombolyag gömbölyeg, gyomoszol gyömöszöl, csomoszol csömöszöl, kondor köndör, hóbolygó hőbölygő, dorombol dörömböl, zomok zömök, koloncz kölöncz, pofók pöfők, stb. tehát hasonlat szerént öndők ondók, öntök ontok, öntöre ontora. Továbbá, az l átalakúl n-re, pl. balga banga, talál tanál, lám nám, dalol danol, stb. tehát e hasonlatra: öldők, öndők, ondók; ölték, önték, onték, ontok; öltöle öntöle, ontola; végre az l igen sokszor átalakul r-vé, mint: hetle hetre, nyetle nyetre, botolkál botorkál, botlánkozik botránkozik (a botlik törzstől), gúzsolodik guzsorodik, csuszkolál csuszkorál, stb. stb. és így ontola ontora.
