ONDÓ
ONDÓ, (on-d-ó = om-d-ó) fn. tt. ondó-t. 1) Calepinus magyarázója szerént am. a latin ,bilis’ (epe). 2) Molnár Albertnél, gonorrhoea, vagyis férfi-, vagy nőmagfolyás. V. ö. ONDÓFOLYÁS. 3) Szintén Molnár Albertnél a kölesnek héja, mely őrléskor lefoszlik róla, mely Érsekujvár körül: laza. Szélesb ért. más gabonaszemek héja, korpája; különösen így nevezik a székelyeknél Gyarmathy Sámuel szerént a kásából a megtörés után kiszitált lisztet, vagy Buczy szerént a köleskásaderczét; s ugyanez utóbbi szerént a pálinkaseprőt is. A növénytanban Gönczy Pál szerént a polyvás füvek virágaiban a polyvák alatt kifejleni szokott 1–2 zöldes-fehér murvanemü takaró, mely a magra néha rá is nő, mint a köles magvára. (Palea). Mindezen felhozott értelmekből az tünik ki, hogy az ondó alapfogalomban oly valamit jelent, mi omlik, tehát omló vagy omdó; t. i. az epe, vagy nemzőmag kiomlik, kifolyik, tartalékjából kiválik, a köles héja pedig a kásától válik el, mi szerént az ondó igenév, az ond v. omd elavult törzsöktől, s am. omló, kiomló, vagy leomló, lehulló. Az ond v. omd alakjára nézve hasonló a tol, nyom, ken, fen, kér, igékből származott told, nyomd, kend, fend, kérd igékhez. Mint folyást jelentőhöz hasonló a latin unda.
