OMLADÉK
OMLADÉK, (om-ol-ad-ék) fn. tt. omladék-ot, harm. szr. ~a. Az öszvetartó kötelékek megtágulása miatt elvált, s leesett, lehullott része valamely szilárd testnek. Mondjuk különösen kő- és földnemü testekről. Váromladék, házomladék, falomladék, kősziklaomladék.
„A puszta vár bús omladékain
Nyögdelő lágy szellő neked harmónia.“
Nyögdelő lágy szellő neked harmónia.“
Berzsenyi.
Szélesb ért. mondhatni másokról is, pl. elromlott bútorok omladékai; szekér omladéka; fa-, rőzseomladék; kenyéromladék.
