OLYHA
OLYHA, (oly-ha) ösz. időhatározó. Az öszvetétel szerént nem minden időben, csak néha; szokottabban: olykor. T. i. itt a ha időt jelent, mint soha, mindenha, valaha, néha öszvetett szókban. Így fordul elé, pl. a Margitlegendában: „És felöltözék ciliciumban, olyha siratván mindeneknek az ő álnokságokat.“ Azonban szintén a régieknél igen sokszor eléjön ,mintha’ értelemben. „Olyha az időben, mikoron az Krisztus kénzattaték te érötted, ha jelen voltál volna.“ Régi magyar Passio (Toldy F. kiadása 76. l.).
„Mert olyha kivéd (kivevéd) en lelkemet,
Ha Porphyriust elveszted.“
Ha Porphyriust elveszted.“
Katalin verses Legendája.
(Toldy F. kiadása 191. l.).
