OLYATÁN
OLYATÁN, OLYATÉN. Vagy tán, tén képzők segítségével alakult szók, melyek don, dön, tön képzőknek felelnének meg, melyek ezekben: újdon, ösztön (= üz-tön) találtatnak; tehát volna oly-a-don am. oly-a-tén; vagy pedig nyelvszokási kinövések által alakult szók, melyekről elég tudnunk, hogy az olyan értelmében használtattak némely régi iróktól, s tájszokásilag ma is divatosak, de az irói nyelvből bizvást kihagyhatjuk. T. i. ez, és az ilyetén épen oly buja hatásu szóknak látszanak, mint: megintlen, megintségesen, talántán, azutánosztán, s több mások. Megfelel e kérdésre: milyetén? s viszonyul ,mint’ szóra.
„És ott ő láta egy lejánt,
Ábrázzal igaz olyatánt,
Mint vala az ő tábláján.“
Ábrázzal igaz olyatánt,
Mint vala az ő tábláján.“
Katalin verses legendája.
(Toldy F. kiadása 55. l.)
