OLVASÓ
OLVASÓ, (ol-v-as-ó) mn. és fn. tt. olvasó-t. 1) Számláló, pl. pénzét olvasó fösvény; juhait olvasó bojtár. 2) Ki irásjegyeket olvas, pl. regényeket olvasó fiatalság; hirlapokat olvasó kávéházi vendégek. Szenvedő ért. ami olvasásra van különösen kitüzve, mely esetben öszvetéve használtatik: olvaskönyv, melyből a nyelvtanuló olvasni tanul, vagy mely az iskolai eléadásokat némi vázlatkép foglalja magában. 8) Mint főnév jelent személyt; ki mások oktatására, vagy szellemi élvezetére olvas fel valamit. 4) A római katholikusoknál imaszer, mely zsinórra füzött, szilárd anyagu golyócskákból áll, tizével egy-egy osztályban, melyeket ujjak közé fogva Üdvözlégy Máriát, az elválasztó nagyobbacska golyókra pedig Miatyánkat mondanak. Ezen imádsági rendet az olvasó végén levő keresztre mondott. Hiszekegygyel szokás kezdeni. Olvasót mondani, imádkozni. Szűz Mária tiszteletére szentelt olvasó. Tréfás népnyelven rabláncz. Olvasót zörgetni. Olvasót viselni.
