OLDOZ
OLDOZ, (ol-d-oz) áth. m. oldoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Az öszvekötött, bebonyolított dolognak kötelékeit egymás után szétbontja. Zsákokat oldozni. Lefekvés előtt ruháit oldozza. Az elébe gördített kérdéseket éles észszel és tudománynyal oldozza. Rejtélyeket, meséket oldoz. Jogi ért. valakit bizonyos vádtól, tehertől, tartozástól mentnek nyilvánít. A kereseti vád alatt lévő félt feloldozni. A számadó tisztet feloldozni. Egyházi ért. a pap feloldozza a bünöst, midőn ez büneit töredelmesen megbánja, meggyónja, javulási és elégtételi erős fogadást tesz, a pap pedig az Atyának, Fiunak, és Szent Léleknek nevében megbocsát neki, s azon büntetéstől fölmenti, melyet isteni törvény, és egyházi fegyelem szerént megérdemlett volna.
