OLCSÓ

Teljes szövegű keresés

OLCSÓ, (ol-cs-ó) mn. tt. olcsó-t. Szoros ért. adásvevésre vonatkozik, s am. aránylag kicsiny áru, épen nem drága. Jó termés után olcsóbb a gabona. Olcsó lesz a bor. Olcsó lakást keresni. Olcsó ruha, étel. Olcsó húsnak hig a leve. (Km.). Átv. minek kevés becse van, mit könnyen adnak, vesztegetnek. Olcsó jószág a puszta czím.
E szónak gyöke, mint a benne foglalt alapfogalom mutatja, azon ol, melynek szintén vastag hangon megfelel a lefelé irányzó al, pl. a régiesen írt Olpár szóban, mely ma Alpár, mi szerént olcsó, am. alcsó, alsó, t. i. az s és cs, mint legrokonabb hangok fölcserélésével. Ezen értelemre vonatkoznak az adásvevési nyelvben divatozó mondások, és kifejezések valamit nagyra tartani, feltartani, az árt fölverni, ellenkezőleg: árt lejteni, leszállítani, alább hagyni, alább adni, valamit; sőt maga az alkuszik is alkalmasint am. alaguszik, a feltartott árnak leszállítása miatt egyezkedik. Tájdivatosan ócsó, melyben az ot úgy huzódott öszve, mint az aasó, fö^öső, beeső, kü^üsö a szabályos alsó, fölső, belső, külső szókban. Törökül udsuz, csagataj nyelven: ocsuz. (Vámbéry).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT