NYUZGA
NYUZGA, (nyu-z-og-a) mn. tt. nyuzgá-t. 1) Sovány, hitvány, nápicz termetü. Nyuzga gyermek. 2) Minthogy az ily nápiczság gyakran testi gyöngeséggel, idegek ingerlékenységével párosúl, innen jelent kényeskedőt, kinek minden érintés, bántalom fájni szokott, mazna. Szabó D. szerént különösen arról mondják; aki magánál erősebbe kap, kötelődzik. Ezen ,nyuzga’ szónak törzsöke az elavult nyuzog, melyből lett részesülő nyuzogó, nyuzoga, nyuzga, mint fürög, fürögő, fürge; bugyog, bugyogó, bugyoga; csörög, csörögő, csöröge, csörge; czineg czinege; ballag balga, stb. Alapértelemre rokon a nyúlik nyújt igékhez, minthogy a nyuzga is nyúlánk termetü, de egyszersmind gyönge; továbbá: mivel a nyuzgaféle sovány olyan, mintha lehúzták volna róla a bőrt, vagy húst, tehát közvetlenül rokon a ,nyúz’ igéhez.
