NYÚZ
NYÚZ, (nyú-z v. nyu-oz) áth. m. nyúz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Az állatnak bőrét lehúzza. Döglött lovat, ökröt, macskát, nyulat, kutyát, ürgét nyúzni. Kiált, ordít, mintha nyúznák. (Km.). Meg sem fogta a rókát, már is nyúzza. (Km.). Átv. valamit, nevezetesen húst életlen késsel nyiszál, szétszakgat. Ne nyúzd azt a sűltet, hanem metéld szépen. Szinte átv. fosztogat, kegyetlenül sarczol valakit. A zsaroló tisztek régente nyúzták a szegény embert. Továbbá valamely dolgot húzvon, minden oldalról forgat, fakgat. A rosz lelkü ügyvéd nyúzza a pert. Mindig azt az egy nótát nyúzza.
Ezen igében, mint jelentései mutatják, alapfogalom a folytonos húzásvonás, mely által a testnek részei, vagy takarói egymástól eltávolíttatnak, miért gyöke nyu v. nyo, rokon a nyúlik, nyújt igék gyökével; s a z képző folytonosságra, vagy gyakorlatra mutat, mint a ráz, fűz, űz, cserez, botoz, hámoz, héjaz stb. igékben. V. ö. NYÚJT.
