NYUVAD
NYUVAD, (nyu-v-ad) önh. m. nyuvad-tam, ~tál, ~t. v. ~ott. Székelyeknél divatozó ige, s am. a torkon akadt csonttól megfúlad. Mondják tűzről is, hogy nyuvadozva ég, midőn a ráhányt holmi nyers forgács elnyomja a lángját, s mintegy megfojtja. A vizbe haló emberről nem mondják, hogy megnyuvad, hanem: megfúl, vizbefúl. Mind a nyuvad, mind a fúl gyöke az erőködés hangját utánozza, nevezetesen amaz a lélekzet kinyomására, emez fuvásra vonatkozik, és így rokonok a nyom és fú igékhez.
