NYÚLÉKONY
NYÚLÉKONY, NYULÉKONY, (nyu-ul-é-k-ony) mn. tt. nyulékony-t, v. ~at, tb. ~ak. Ami természeti minemüségénél fogva könnyen nyúlik. A tészta minél finomabb lisztből van, annál nyulékonyabb. Az állati belek, bélhúrok nyulékony testek. E szóban, valamint a rokon képzőjükben az ékony, (ékěny) hajlamot, képességet jelent a gyökszó alapértelmének gyakorlatára, pl. hajlékony, ami könnyen hajlik; kártékony, aki kárt szokott, szeret tenni; mulékony, ami természeténél fogva mulandó stb.
