NYUGVÁS
NYUGVÁS, (nyug-v-ás) fn. tt. nyugvás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvő állapot, midőn valaki, vagy valami nyugszik; különösen: fekvés, heverés; veszteglés. E szóban a középképző v átalakult sz, v. d, mintha volna nyugoszás, nyugszás, ilyenek: fekvés; alvás, evés, ivás, cselekvés, törekvés, és több rokon középképzőjü igék. Hajdan létezhetett az egyszerű nyug gyöktől nyugás is, melynek megfelel a nyugat, mint volt alás (dormitio), ,alvás’ helyett.
