NYUGTON
NYUGTON, (nyug-t-on) ih. Nyugodva; csendesen, békével; nem háborogva; nyugott kedélylyel. Nyugton ülni, fekünni, lenni, maradni. Párosulhat a törzsigével is: nyugton nyugszik am. folyton, végképen nyugszik. Ilyenek: menten megy, jöttön jön, folyton foly stb. Ezen és hasonló határozóktól elvont hasonlatból kitünik, hogy a nyugton gyöke az elavult nyug v. nyugik ige, melynek multja volna: nyugtam, nyugtál.
