NYUGHATATLANSÁG
NYUGHATATLANSÁG, NYUGHATLANSÁG, (nyug-hat-[at]lan-ság) fn. tt. nyughatatlanság-ot, harm. szr. ~a. Nyughatatlan állapot, vagy tulajdonság. V. ö. NYUGHATATLAN. Nyughatatlanságban élni. Természete a nyughatatlanság. „Kinek nem ő felsége, sem mi, hanem a fejedelem az oka nyughatatlanságával.“ Gr. Eszterházy M. nádor a vármegyékhez 1644-ben.
