NYUGAT, (1)
NYUGAT, (1), NYÚGAT, (nyug-at) áth. m. nyugat-tam, ~tál, ~ott, par. nyugass. Nyugodni hagy, enged, vagy felháborodott, izgatott kedélyét csendesíti, csillapítja. Máskép: nyugot, pl. „Mikor hiveit elnyugotja Isten.“ (Pázmán Kal. 1012. l.). „De mikoron az kegyelmes Úristen meg akarta volna nyugotni az sok muka (munka) után ő hív szerelmes szolgáját.“ Carthausi névtelen.
...„Kitünik fekvése Omárnak,
Amint elfordúlva fejét karjára nyugatja.“
Amint elfordúlva fejét karjára nyugatja.“
Vörösmarty.
Ezen hajdan divatozott igealak helyett ma rendesen nyugaszt, v. nyugtat használtatik, valamint az elavúlt feket, alut, ét, it, ma már fektet, altat, etet v. étet, itat. Valamint pedig ezek gyökei: fek, al, ě; i; hasonlóan a nyugat törzse v. gyöke nyug; s a nyugat és nyugszik között oly viszony létezik, mint a fekszik és feket, alszik és alut, ěszik és ét, (honnan étő Szabó D. szerént am. étető), iszik és it (honnan Ököritó helységek neve Szatmárban és Közép-Szolnokban am. ököritató), haragszik és haragít, aggszik és aggít, melegszik és melegít, hidegszik és hidegít, vastagszik és vastagit között, t. i. a cselekvést jelentő formákban közös képző a tevésre mutató t.
