NYUGASZT
NYUGASZT, NYÚGASZT, (nyug-asz-t) áth. m. nyugaszt-ott, par. nyugaszsz, htn. ~ni, v. ~ani. Azt eszközli, hogy valaki testi, vagy lelki fáradozás után megnyugodjék; vagy fölindult kedélye csendesedjék; félelme, bánata, haragja lecsillapodjék. Megtoldva: nyugasztal, mint: vigaszt vigasztal, maraszt marasztal, engeszt engesztel, melyekben a végképző némi nagyító, illetőleg gyakorlatos értelemmel bir. Mondják különösen jámbor kivánatképen a megholt emberekről. 1sten nyugaszsza őt. Másképen: nyugoszt, nyugosz.tal, v. régiesen nyugat, nyugot. Rokon hozzá a miveltető nyugtat.
