NYŰG

Teljes szövegű keresés

NYŰG, fn. tt. nyűg-öt, v. nyüg-öt, harm. szr. ~e, v. ~je. Szőrből, vagy kenderből csinált kötélféle eszköz, mely által a mezőre vitt lovakat egyenként, vagy kettesével alsó lábszáraiknál fogva megkötik, mi fapeczek által történik. Hasonló hozzá, de anyagra különbözik tőle: békó, v. békló, mely lánczból, és vaspereczből áll, és bezárható. Nyűgöt tenni a lovak lábára. A nyüg nem menti meg a tilost. (Km.). Innen átv. ért. nyűgnek mondják a baromfiak lábaira tekerődző pozdorját, továbbá: mindenféle aprólékos akadályt, mely a szabad mozgást, cselekvést hátráltatja; valamint azon embert is, ki másnak alkalmatlan, kit magáról le nem lehet rázni, péld. nyűgnek mondja az anya az oly gyermeket, ki mindig rajta csügg, kitől sehová sem távozhatik. Némely vendég, látogató valódi nyűg. A hajózásban oly kötél, mely egy másikat, vagy bármit egyebet valamihez közelebb tart, ilyen például az őrfánál az, mely a lovaskötelet ehhez foglalja. (Bremse. Kenessey A.).
Hangra és értelemre nézve legrokonabb nyüst szóhoz; a mennyiben ez gorombább, vagy erősebb fonalat is jelent. V. ö. NYUST.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT