NYIL
NYIL, (Molnár Albertnél: NYÍL) fn. tt. nyil-at, harm. szr. ~a. 1) Lövő fegyvernem, mely a lőpor feltalálása előtt általán divatozott, s némely vad népeknél még ma is szokásban van. Keményfából készült veszszőforma szál, melynek előcsúcsa vassal vagy csonttal hegyezett, s néha lefelé hajló kajmókkal ellátott, alján pedig metszett nyilás van, hogy az ív húrjára lehessen illeszteni, s ennek különösen nyilaj neve volt a régieknél (pl. Molnár Albertnél), azon eszközé pedig, mely által a nyilat ellőtték, ív, v. ij, v. kézij. Nyilat hegyezni, ajazni, mérgezni. Nyilat tompítani. Nyilat tompit, ki serpenyőt lövöldöz (Km.). Nyilat hordozni. Nyillal meglőni, megsebesíteni, megölni valakit. Sebesen repül, megy, mint a nyíl. „Kivonatott a vérző sebből a sértő nyilnak benn törött darabja, s könnyítve van ez által a gyógyításnak eszközölhetése.“ (Deák Ferencz. Követjelentési beszéd 1840-ben).
„A sebesen repülő nyilakat megelőzi futással.“
(Vörösmarty).
Részint sebes repülésétől, részint öldöklő erejétől átv. ért. Isten nyila am. leütő villám, köz nyelven: mennykő. Leűtött az Isten nyila. Üsse meg az Isten nyila. Néha az Isten szó el is marad. Üsse meg a nyila! Mi a nyila! Továbbá, egyenes menetére vonatkozva, folyónak nyila am. a folyóviznek fővonala, legsebesebb iránya. 2) Szintén átv. ért. jelent sorsot, minthogy hajdan szokásban volt sorshuzásra nyilakat, v. nyilvetéseket használni. Innen: nyilat vetni, am. sorsot vetni; nyilat húzni am. sorsot, sorsjegyet húzni; nyíl szerént kapott rész am. sorshúzás szerént. „Megosztván ő ruháját, eresztének nyilakat“ (miserunt sortes. Tatrosi cod.). Erdősinél is: nyilat vonának (Lukács XXIII; Pestinél: sorsot vetének). „Ereszteték nyil edénybe“ (missa est sors in urnam. Bécsi cod.). Egy szyilas rét, am. azon osztályrét, melyet a köz kaszálóból valaki nyilvetés által kapott; különösen a réteket általán ,nyilas’ számra veszik, mint a szántóföldeket hold, v. láncz számra. V. ö. NYILAS, 2). Hajdan jelentett rudat, dorongot is, V. ö. NYILAL.
A nyil szónak értelméből kitetszik, hogy alapfogalom benne a sebes haladásu mozgás, menés, miért okszerüleg azon szók osztályába sorozható, melyekben az íl gyök részint előtétlenül, részint előtéttel könnyü, élénk, sebes mozgást jelent, milyenek: illan, illant, illeg, pillant, pillangó, pille, világ, villám, villant. Az ny előtét ugyan, de, úgy látszik, a nyomásnak, előre tolásnak fogalmát segíti kifejezni, ugyan erre mutatnak a felhozott rokon szókban létező p v előtett ajakhangok. Fogalmilag és hangilag rokonok hozzá a latin pilum, mint repítő, lökő dárda, szanszkrit pílusz, s az ezekből lett német Pfeil, és a benne rejlő eil, továbbá a hellen βελος. Finnül: nuoli. A mandsu nyelvben: níru, az l-et r váltván fel, melynek egyik jelentése, pl. iram, rep-ül szókban és származékaikban, szintén gyorsaság. T. i. az il v. el tiszta gyök több nyelvbeli szók öszvehasonlítása szerént élénk mozgásra, gyorsaságra vonatkozik, s reszketőbb hangon ir, er stb. ugyan azt teszi az ireg, iramlik, iramodik, irány, ered, ereszt stb. származékokban.
