NYER, (2)
NYER, (2), áth. m. nyer-t. A törzsben megnyujtva is divatos: nyér, de másutt nem. Általán bizonyos verseny, küzdelem, erőfeszítés, akadályelhárítás által elér, kap, szerez valamit. Ellentéte: veszt. Ez alapfogalom alá tartoznak következő alárendelt fogalmak: 1) Másnak legyőzésével, tehát nagyobb erő vagy ügyesség által, bizonyos előnyt viv ki magának. Diadalmat, győzelmet nyerni. Aki mer az nyer. (Km.). Aki nem próbál, se nem nyer, se nem veszt. (Km.). Megnyerni a csatát. Nem nyeri el a pályát, a ki utjában horgot vet. (Km.). Hol vette a király a várat? fel. Nyerte. (Km.). 2) Akárminemű játékban vagy sorsolásban más fölött előnyt, hasznot, dicsőséget szerez. Kártyán, koczkán, tekeasztalon nyerni valamit. Megnyerni a fogadást. 3) Üzlet, kereskedés által az árukba fektetett pénzét szaporítja. A tavali gabonán és borokon több ezer forintot nyert. 4) A per alatt levő ügyet részére kedvezőleg döntik el a birák. Megnyerte a pert. 5) Szélesb ért. bizonyos keresett czélt elér, valamit megkap. Hivatalt, szolgálatot nyerni. Megnyerte, a miért folyamodott. „És ammit kiván, azt akarja, hogy Istentül azt megnyerje. (Góry-codex 64. l.).
E jelentésből kitetszik, hogy a nyer igében alapfogalom bizonyos törekvés, erőködés, mely által valamire jutunk, valamit elérünk; s ez alapfogalom legvalószinűbben azon er szórészben fekszik, mely több más szóban is általában az erő fogalmával rokon, milyen a mer (audet), férj, mint erősebb nem, honnan a hellen: αρρην, latin: vir, török: er stb. megegyezések; egyezik továbbá és különösen az ér (valamit elér) ige jelentésével. Egyébiránt a dolgot végelemzésben véve, az ar, er, ir, or, ur gyökök igen sok szóban bizonyos erőfeszítést jelentenek; s nyer szóban különösen az ny az alapfogalomnak nagyobb fokát, nyomatékosságát látszik jellemzeni.
